A kakaó története

A Theobroma növények több ezer éve őshonosak Dél-Amerikában, az Andok keleti oldalán. Huszonkét fajtája közül a Theobroma cacao a legismertebb. A legendákban szereplő csodanövény mítosza egészen Kr. e. 1500 előőttre, a Maják koráig nyúlik vissza. A leírások szerint Quetzalcouatl, a szél- és napisten hozta magával a magokat. Amikor birodalmában kitört a szerencsétlenség, elvarázsolta a fát, és elásta a földbe. Utódai aztán megtalálták, és nagyon megörültek az értékes magvaknak. Egy későbbi elbeszélés szerint erdei hangyák lopták el a magokat az istenek templomából, majd elásták azokat. Ezek aztán kicsíráztak, és tekintélyes fákká fejlődtek az indiánok földjében.

A fák a fekete isten, Eccuchea védelme alatt álltak, akinek tiszteletüket a nagyobb ünnepek alkalmával különböző áldozati adományokkal fejezték ki. Az istenek védelme alatt terjedt el ez a különleges növény őshazájában, Mexikóban, ahol ennek megfelelően isteni adománynak tekintették. Ezt a történeti örökséget a kakaó rendszertani neve is őrzi, hiszen a 18. században a svéd botanikus, Linné a Theobroma nevet adta a növénynek, ahol a „theos” szó istent, míg a „broma” élelmet, eledelt jelent.

Az azték kultúra nagy hangsúlyt helyezett a kakaó szent voltára. A legenda szerint a kakaó volt az aztékok szent madara, a kvézál eledele. az azték mitológiában szereplő első istenpár harmadik fia ajándékának tartották, aki a tudás istene volt. Az aztékok legelőször csak a lágy, tejes pépet használták, amit úgy állítottak elő, hogy a babokat megpörkölték, malomköveken szétmorzsolták, az így nyert port kukoricaliszttel és vízzel kásává keverték, felmelegítették, és habosra verték. Minél tovább habosították, annál jobb ízű italt kaptak, amit először „Cacauatl”-nak, később „Xocoatl”-nak neveztek, ez keserűvizet jelent. Az italt afrodiziákumnak tekintették, az azték császár, Montezuma naponta 50 korsót ivott belőle. Kukorica és fűszerek hozzáadása után süteménnyé formázták a pépet, aminek természetfeletti erőt tulajdonítottak, emiatt ellátmányként szolgált a katonaság számára.

A zsírt (kakaóvajat) lefölözték, és gyógyító szerként, valamint kozmetikumokban alkalmazták. A babok hamarosan olyan értékesek lettek, hogy pénzérmék helyett fizetési eszközként is funkcionáltak. Az árfolyam szerint: 100 db kakaóbab = 1 rabszolga. Az akkori uralkodók adóként is elfogadták a magokat, így az állami kincstár kakaóbab tartalma gyakran a száz tonnát is elérte. (Biczó-Kabai Veronika doktori értekezéséből.)

A Kr. e. 11. századból származó cserépdarabokon találtak szerint egykor a húsát is felhasználták bor készítésére.

Az első európai, aki csokoládét ivott, Kolumbusz Kristóf volt. Herman Cortes, 1528-ban az azték birodalomba vezetett expedíciójából Spanyolországba visszatérve magával vitte az aztékok  xocoatl (csokoládé ital) receptjét.

A csokoládé italért kezdetben nem igen rajongtak, de édesítése után már népszerű itallá vált a spanyol udvarban. A spanyol világuralom hanyatlásával más országok is kezdtek tudomást szerezni a kakaóról, melynek fogadtatása azonban nem volt mindig kedvező. 1569-ben V. Pius pápa az italt olyan kellemetlennek találta, hogy s annak fogyasztása nem jelentette a böjt megszegését.

A 18. század elején az orosz cár kemény importvámokat vezetett be a kakaóra. Nagy Frigyes betiltotta a kakaó nyilvános kereskedelmét. Viszont Angliában a kivetett adók révén a kakaó kereskedelme komoly állami bevételeket jelentett.

A spanyol igények kielégítésére megkíséreltek kakaót termeszteni egyes spanyol gyarmatokon, mint Dominika, Trinidad és Haiti, de ez kezdetben nem volt eredményes. Sokkal sikeresebbek voltak a spanyol kapucinus barátok, akik criollo kakaót kezdtek termeszteni Ecuadorban 1635 körül. Az európai kereskedők a XVII. század vége felé kezdtek komolyabban érdeklődni kakaótermő területek iránt. A franciák is bevezették a kakaó termelését több területen. Anglia 1670-től termesztett kakaót Jamaicán.

A 18. században fogyasztott zsíros, habos, igen nehezen emészthető ital és a ma ismert csokoládé íze között igen nagy a különbség.

Az igazi népszerűséget a holland C. J. van Houten találmánya ( 1828 ) hozta meg. Préseléssel a kakaó babból kivonta a kakaóvaj nagy részét, így szárazabb, jól kezelhető kakaó port kapott. A kakaó ízét alkáli sók hozzáadásával tovább javította.